London szálló

„F. hó 26-án nyílik meg Emmerling új szállodája a Váci úton a pályaudvar szomszédságában. Az új szálloda „London városához” lesz címezve. A közönség érdekében óhajtanók, hogy e szállodában mind az árak, mind a szolgálati személyzet a párizsi s más európai hotelek szerint rendeztetnék be, hogy végre megcáfolva legyen azon általános panasz, miszerint a pesti fogadók legdrágábbak egész Európában, amiben nagyon sok igazság van, mert nálunk nem csak a szobák méregdrágán adatnak, de a személyzet még sokszor többe kerül mint az összes kontó, miután a cselédeknek nem lévén rendes fizetésök, egy-egy vendég elmenetelekor az egész cselédség összefut, hogy a távozótól vámot szedjen!”  Hölgyfutár, 1863 július.

A XIX. század közepén új fogadó épült fel a régi Nyugati indóházzal szemben, a Tüköry-gát, öt-hat gőzmalom és egy cukorfinomító szomszédságában. A Vasút fogadó, ahogy elnevezték sivár, kültelki környezete miatt nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Akkor kezdett emelkedni csillaga, amikor Emmerling Vilmos 1864-ben teljesen átépítve, már London cégérrel megnyitotta. Az új bérlő a vasútállomás közelségében reménykedett, amikor hatvan szobáját, igen alacsony napidíjért, mindössze ötven krajcár és másfél forint közötti áron meghirdette. Akkoriban ez számított a kisebb szállodák között a legmodernebbnek, legkomfortosabbnak.
A hihetetlen kényelmet főként az jelentette, hogy minden szobájához tartozott egy bádoglavór, így vendégeiknek nem kellett lefáradniuk az udvaron álló kúthoz. Népszerűsége azonban nemcsak ebből adódott, hiszen a szállónak kitűnő étterme és kávéháza volt, amely utóbbit Kolb Ferenc, a népszerű kávés vett át 1886-ban és vezette tizenegy évig, egészen haláláig. A London éttermét a kilencvenes évektől az a Dökker Ferenc vezette, akinek hagymás rostélyosáért, cigánypecsenyéjéért, kiváló söréért a város másik feléből is ide jártak a vendégek. A Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete is rendszeresen itt tartotta szakmai összejöveteleit, ám rangját főleg híres törzsvendégei adták. „Ezt a London Szállodát magamnak való hangulattal néztem meg mindig, ha elmentem előtte… A komolyságához, ódonságához annyira illett a múlt divat szerint formált betűkből való neve… A London Szálló, emlékezünk, a vidékiek megszállóhelye volt, akárcsak a Pannonia. Talán ez vonzotta a mi felejthetetlen Krúdynkat is. „Szerette a London sörét, vagyis serét, mert ő mindig sert mondott, ahogy a Nyírben megtanulta. Szerette a kék, piros abroszokat, szerette a sürgős csaposlegényt…” emlékezett Szép Ernő a helyre. Krúdyn kívül ide jártak a szemközti Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai, de sűrűn megfordult itt Molnár Ferenc, Babits és Osváth Ernő is.

A szálló apró gesztusokkal igyekezett megőrizni régi, családias hangulatát, egyes szobáiban még a csizmahúzót is meg lehetett találni, de külön babakarosszéket tartottak a kisgyerekek számára. „Volt egy idő, amikor a szerelmesek ide jártak meghalni” – utal a szálló húszas éveire Márai egy helyütt. Ekkoriban a kitűnő emberismerettel rendelkező portás egyes vendégeknek a kapukulcs és a bejelentőlap mellé egy kötelet is átnyújtott.
Dökker 1927-es halála azonban egyben a szálló végét is jelentette. Az új tulajdonos külföldi pénzcsoport először nagy áruházzá kívánta alakítani a Londont, ám hamarosan kiderült, az épület olyan állapotban van, hogy a leghelyesebbnek tűnt az egészet lebontani. Ez rövidesen be is következett, helyére jó ideig nem került jelentősebb épület, mindössze egy likőr- és konzervgyártó üzem, valamint egy kis házimosoda üzemelt itt évekig.

Hatósági intézkedésre lebontják a London-szálló épületét:

Hosszú idő óta üresen, elhagyottan áll a Berlini tér és a Jókai utca sarkán a nagymúltú London Szálló épülete. Korábban is elhanyagolt állapotban volt ez a ház, amióta azonban kiürítették, a pusztulás nyomai egyre erőteljesebben mutatkoznak rajta. Már egy négyzetméternyi hely sincs az épület homlokzatán, ahonnan nem hullott volna le a vakolat, a sötét, majdnem fekete háztömeg meglehetősen rontja a városképet ezen a főforgalmi gócponton. A Nyugati Pályaudvar szomszédsága idegenforgalmi szempontból is tűrhetetlenné teszi ezt az állapotot, amely már a hatóságoknak is szemet szúrt. A London Szálló épületével annak tulajdonosai, az Emmerling-örökösök különböző terveket igyekeztek megvalósítani. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy az épületet kívül-belül modernizálva újból szállodává rendezik be és e célból olcsó kölcsönt igyekeztek szerezni. Ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. Később arról beszéltek, hogy áruházzá alakítják át az épületet és beszéltek külföldi érdekcsoportokról, amelyek megfelelő anyagi felkészültséggel hajtanák végre az új áruházalapítást.

Úgy látszik azonban, ez az orientálás sem vezetett célhoz, mert a közelmúltban olyan hírek hallatszottak, hogy a tulajdonosok az épületet lebontatják és az értékes telket parcellázva áruba bocsátják. A sok különféle tervvariáció ellenére a London Szálló épülete körül mégsem történt semmi érdemleges, legfeljebb annyi, hogy a vakolatok tovább hullottak és az épület mind siralmasabb állapotba került.

A VI. kerületi elöljáróság, amely terület szerint illetékes a területén lévő épületek ellenőrzésére, a napokban hivatalos felszólítást intézett az ingatlantulajdonosokhoz, akiket felhívott, hogy záros határidőn belül vagy gondoskodjanak a városképet rontó épület tatarozásáról, vagy pedig bontassák le a tűrhetetlen állapotban levő épülettömeget.

Úgy értesülünk, hogy az ingatlan tulajdonosai a hatósági felszólítás következtében végérvényesen a ház lebontása mellett határoztak. A fővárostól már engedélyt is kértek arra, hogy a területet négy házhelyre parcellázhassák, miután így könnyebb az értékes ingatlan eladása.

A London Szállót ilyenformán rövidesen lebontják és telkén négy bérházat fognak építeni az új tulajdonosok.  1936.

A néhai szálló helyén 1984-re készült el a Skála Metró ötszintes, modern üzletháza, amely a közelmúltban emelt West End City Center megnyitásával kicsit a háttérbe szorult.